Önkormányzati választások 2006: Szavazzon a pálmára – a függetlenek szövetségére
Földvári Nagy István: Vállalkozó szellemû testület polgármestere szeretnék lenni
A pálma alatt jusson hely és gyümölcs minden szentesinek!
A rendõr nem mindenkinek a szemében a legnépszerûbb ember. Földvári Nagy István ideiglenesen letéve az egyenruhát, mégis felvállalja ennek az ódiumát. Kisgazda gyökerekkel, de mégis függetlenként indul a polgármesteri székért, mert egy olyan csapatot tud maga mögött, amely a visszajelzésekre alapozva garanciája a megújulásnak, és a vele járó felemelkedésnek.
— Polgármesterjelölt Úr! Ön kisgazda érzelmû család sarjaként miért függetlenként indul az önkormányzati választáson?
— Valóban mélyek a gyökereim a kisgazdák vonatkozásában, hiszen édesapám több mint fél évszázadon át ennek a pártnak a tagja volt. Én magam, mint rendõr, azonban soha egyetlen pártnak nem voltam a tagja. De hazudnék, ha azt állítanám, hogy az a családi légkör, amelyben éltem, nem befolyásolta volna a világról alkotott véleményemet. Így meg kell mondanom, végtelenül jól esett, hogy sok egyéb mellett, a kisgazda érzelmû emberek is megkerestek és a támogatásukról biztosítottak. Hogy ennek ellenére miért mégis függetlenként szállok ringbe október 1-én? Azért, mert a Szövetség Szentes Felemelkedéséért Egyesület egy olyan emberekbõl álló csapat, akik mögött már van teljesítmény, és akik megtestesítik a szentesiekben, így bennem is, azt az egyre erõsebben élõ vágyat, hogy lehetne ez a város békésebb és sikeresebb. Pártpolitikától mentesen, frakciófegyelem nélkül, és ésszerûbben. Ez pedig, jelen állás szerint, csak függetlenként kivitelezhetõ.
— Azt mondja, hogy a kisgazdák támogatását már élvezi. No, és milyen támogatást vár azoktól, akiknek a rendõrhatósággal már volt valamilyen összetûzése?
— Azt gondolom, ha a rendõr mindenki megelégedésére végzi a munkáját, akkor ott baj van. Értelemszerû ugyanis, hogy akit például vádemelési javaslattal átadnak az ügyészségnek, az nem foglalja imába a vele szemben eljáró rendõrnek a nevét. Csakhogy a rendõr mindig valakiknek az érdekében, és törvényi felhatalmazással cselekszik.
— Ezt várnák el az emberek egy polgármestertõl is, aki viszont a választók többségi akarata alapján kap felhatalmazást a cselekvésre…
— Rendõrként magam is a sérült jogok helyreállításán munkálkodtam, és megtanultam, hogyan lehet egy közel százfõs testületet irányítani. Ott is csapatmunkában dolgoztam, és ezt az elvet követném polgármesterként is. Meggyõzõdésem, hogy a mai világban nincs már olyan ember, aki profi módon mindenhez ért. Ezért én olyan vezetési módszert alkalmaznék, ahol a döntések elõkészítésébe kikérném az egyes szakterületek hozzáértõ szakembereinek véleményét. Bevonnám az adófizetõket a város közép- és hosszú távú fejlesztési tervének kidolgozásába, amely egy gazdasági tanácsadó testületen keresztül érvényesíthetné a város progresszív fejlesztésének ütemezését. Kiemelt szerepet szánnék például az idegenforgalomnak, amely jelenleg nem a súlyának megfelelõen van kezelve. Javítanék a város lakosságának tájékoztatásán is, így a Szentesi Életet ingyenessé tetetném és azt minden háztartásba eljuttatnám. Ami pedig a képviselõi munkát illeti, rákényszeríteném képviselõtársaimat arra, hogy ne csak választások elõtt mocorogjanak a körzetükben. Át kell értékelni egyébként a képviselõi munkát, az önkormányzat kötelezõ feladatainak elvégzése ugyanis nem érdem, hanem törvényben elõírt kötelesség.
— Változtatna-e a polgármesteri hivatalon belül valamit?
— Elsõdlegesen az ügyfélkezelést, amit polgárbaráttá és rugalmasabbá tetetnék. De úgy gondolom, az ott dolgozók is komfortosabb munkahelyet érdemelnének. Hogy mást ne mondjak, évek óta nem megoldott a hivatalon belüli étkeztetés.
— És jó néhány más dolog a városon belül, a külterületrõl pedig már nem is beszélve…
— Valóban sok olyan dolog van, amin változtatni kellene. Mi azt gondoljuk, hogy azokon a területeken, ami az önkormányzat hatáskörébe tartozik, így például a víz és csatorna, a távfûtés, a szemétszállítás és a tömegközlekedés díját, igenis lehetne ésszerû gazdálkodással mérsékelni a költségek növekedésének hatásait csökkenteni. A külterületrõl pedig beszélni kell, mi több, tenni is az ott élõkért! Mert a magyartési, a kajáni, a lapistói, meg a Szentes környéki tanyavilágban élõ polgárok ne csak akkor legyenek jók a városnak, ha be kell szedni tõlük a kommunális adót. Ha egyszer részei a városnak, akkor részesedjenek is belõle. Mégpedig olyan gesztusokat biztosítva számukra, amelyek valamelyest kompenzálnák a távolság okozta nehézségeiket és többlet kiadásaikat.
— Ami azt illeti, ki sem kell ahhoz mozdulni a városból, hogy az ember elképesztõ különbségeket véljen felfedezni.
— Ez így igaz! Mert az ötletszerû, kampányra idõzített látványberuházások mind a városközpontban létesülnek, de attól 300 méterre olyan állapotban vannak a járdák, hogy a gyerek kirázódik a babakocsiból. Nekem teljesen más az elképzelésem a városfejlesztésrõl. Azt folyamatosan és széleskörû egyeztetésre alapozva kell végezni. Már a gondolkodásunkban is meg kell változnunk, a vállalkozó szóról például le kell mosni a pejoratív értelmezést. Ha egy vállalkozó ügyes és prosperál, akkor ezzel nem csak õ maga gazdagszik, hanem a befizetett adója, és az általa foglalkoztatott alkalmazottaknak fizetett díjazás által gerjesztett többlet fizetõképesség révén a város is. Ezért minden erõmmel azon leszek, hogy a helyi vállalkozók tért nyerjenek a városban. Az nonszensz, hogy Gyopáros, Cser-keszõlõ és Kiskunmajsa évtizedekkel elõz meg bennünket, mert mertek az egyetlen termálkútjaikra építkezni. Ami pedig a város elsõdleges fejlõdését biztosítaná, az a munkahelyek teremtése. Mi ezt tartjuk az elsõdleges feladatunknak. Ám ezt csakis komplex módon szabad kezelni, hiszen ez összefügg az idegenforgalommal, a szakképzéssel, és számos más fontos kérdéskörrel. Ezért szükséges mihamarabb elkészíteni a már említett közép- és hosszú távú fejlesztési tervet.
— Önnek sportvezetõként is voltak sikerei, hiszen az irányítása alatt soha nem tapasztalt eredményt értek el a szentesi labdarúgók. Mit kapott a sporttól, az NB. II-ben bronzérmet szerzett csapattól, amit politikusként tudna majd kamatoztatni?
— Erõt, kitartást és dinamizmust, továbbá a csapattársak és az ellenfelek tiszteletét. De egyébként ezt megelõzõen, már 1990-tõl négy éven át, mint önkormányzati képviselõ volt módomban ezeket próbára tenni. Ezúttal is megköszönve a szurkolók kitartását, bízom abban, hogy nyílik még lehetõségem arra, hogy rangjának megfelelõ módon legyen kezelve a Nemzeti Sportváros sportja. Hogy teremtsük meg a lehetõségét a fedett uszodának, hogy legyen a minõségi, és a tömegsportnak megfelelõ infrastruktúrája, és legyen megfelelõ az anyagi biztonsága.
— Ahhoz, hogy az elképzeléseik valóra váljanak, a jelen állás szerint legalább 13 képviselõnek kellene majd úgy gondolkoznia, mi több, szavaznia, mint Önöknek. Lát erre reális esélyt?
— Az ajánlószelvények mennyiségébõl ítélve — melyeket ezúton is megköszönök valamennyiünk nevében — látok. Az a biztatás, amit a választópolgárok irányunkban minden tekintetben eljuttatnak, egészséges önbizalommal tölt el bennünket, hogy jó úton járunk.
— Önnek a civil szakmája kõmûves. A Szövetség Szentes Felemelkedéséért Egyesület építkezése milyen szinten áll, egy szakmabeli hasonlattal élve, mikorra várható a „májusfa” állítása?
— Egyesületünk olyan biztos alapokra épült, amit a jelöltjeink feddhetetlensége, õszintesége és becsületessége erõsít. Olyan kötõanyag fogja össze, amit valamennyiünk eddigi eredménye kovácsolt egy közös cél megvalósítása érdekében. Olyan falakat emelt, amely kívülrõl véd és belülrõl melegít. Véd a támadásokkal szemben és fût a közös akarat által. Ugyanakkor az ajtaja nyitva áll minden jó szándékú, segítõkész ember elõtt, aki Szentes felemelkedése érdekében hajlandó velünk közösen megvalósítani azt, hogy ez a város valamennyiünk boldog otthona legyen. Mi pedig „májusfát” már állítottunk, a város címeres növényének képében, egy zöldellõ pálmafát, ami alatt reményeink szerint, jut majd minden szentesinek védõárnyék és jut majd a gyümölcsébõl is.
Fizetett választási hirdetés!