Esetem néha olyan, mint napsütés hiányában ruhaszárítás hajszárítóval. Nagyon sokat köszönhetek egy ismerősömnek, aki úgy egy évtizede biztatott: saját érdekemben szakítsak a hagyományos női szerepekkel. Nehéz volt feldolgozni, hogy nincs más választásom, ha végig akarok menni azon az úton, amelyen elindultam. Útközben persze felszedek ezt, azt, ami épp praktikusnak látszik.

Példaképek. Sok területről sok nagyszerű embert nevezhetnék meg. A képzőművészetben a legnagyobb helyi átutazó: Koszta. A rendkívül termékeny művész hiteles képes történeti tudósító az 1910-1940-es évekbeli Szentesről és környékéről. Az irodalomban leginkább Vörösmarty Mihály. Korában a messze előre gondolkodó zseni, akit mindennapi kicsinyes gondjai, depressziói gyötörnek, tompítják alkotói kiteljesedését. Példája igazolja, hogyan nem lehet egy ember a saját fogja, kizsákmányoltja. A jelenben, és a tényleges szakmában talán Friderikusz. Sokoldalú, alapos, egyéni…
Aki önmagát vállalja, nem ismeri a félelmet. Ebben a szakmában nem marad sokáig, aki fél. Nem emiatt vállalok és próbálok ki sokmindent. Egész egyszerűen szeretem a kihívásokat. S ha a nap nem szárít, mint imént írtam… Összeegyeztethetőség? Rugalmas vagyok, ezzel nincs gond.
Illusztráció: Koszta József 1920-ban festett "Ruhaszárítás" c. képe.

Ez a bejegyzés 2005 10 03 21:25-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.