Június, az iskola ünnepe…
Juno római istennõ, Jupiter felesége, akirõl a nyárkezdõ hónapunk a nevét kapta. A 18. századi nyelvújítók szerint június: termenes.
Megviccelt egy kicsit bennünket az idén érkezése, a sok esõvel és a kissé hûvös idõvel. Csak remélhetjük, hogy Medárd napján nem lesz csapadék, mert akkor 40 napig, ázunk. Ez a hónap egyik jelentõs idõjárás jósló napja, a másik említésre méltó a nyári napforduló, Szent Iván napja, amikor tüzet gyújtanak a fiatalok tûzugrásra, míg mások a gonosz ûzésére.
Sok család számára az általános iskolai ballagás ünnepe teszi igazán széppé a hónapot. Lezárul a ballagó gyerekek életében egy szakasz, s a középiskola választásával megteszik az elsõ, jelentõs lépést a nagybetûs élet felé. A csetlõ-botló elsõ osztályosból nagylány és nagyfiú lett. Sok kedves emlék, diákcsíny, a szigorúan osztályozott dolgozatok és feleletek lassan megszépülnek majd, és szép emlék marad az általános iskolából. S ki volt, aki az elsõ napoktól fogta a kis kezeket, hogy szebbek legyenek a számok és betûk, segített felöltözni, ha sietni kellett, és érdekes, az anyákhoz hasonlóan, mindig megbocsátott. Õk a pedagógusok, akiket június elsõ vasárnapján ünnepel az ország, szóban, az újságokban, írásban, és kész.
Én még emlékszem, virágcsokrot vittem erre az alkalomra, társaimhoz hasonlóan, s természetesen nem engedtük, hogy komoly tanulás legyen, csak olyan játékos, mert ünnep volt, tanítóink ünnepe. Bár ez még az „átkos” években volt, mint például a blokkoló órák a munkahelyeken, mert így volt rendjén, sok elõírást be kellett tartani, függetlenül attól, volt-e értelme vagy nem. Bár akkor még nem volt ismeretlen fogalom a pedagógusnapi jutalom sem, a szülõktõl s a gyerekektõl kapott virág. Nagyot fordult a világ, s ezzel együtt apró ünnepeink is. Ma már esetleg az jár a tanítónak, hogy taníthatja a gyereket, kihegyezheti a ceruzát, vigyázhat a nebulóra, mert a szülõknek erre nincs idejük, a pedagógusnak pedig kötelezettsége, mert… A kedves kis versek elmaradtak, igaz kívánnak szép napot pedagógusnap alkalmából, s köszöntjük egymást viccesen, de nem olyan kedvesen, mit annak idején a hibásan leírt kis levélkék a tanulóktól. Változnak az évek.
Talán a jövõ kedvezõbb lesz, végleg eltûnnek a blokkoló órák, a bizalmatlanság, a gyerekeket tanítani is lehet, okosan szeretni, de a szülõvel együtt. Június az iskola ünnepe, búcsú az iskolától, s a gyerekkortól, s egyben azoké, akik tanították õket, az írás és olvasás mellett az életre is egy kicsit. Most elengedik a nyolcadikat végzõk kezeit, de ha segítségre van szükségük, az iskola kapuja mindig nyitva lesz elõttük.
Kívánom, álmaik váljanak valóra a ballagóknak, a kollégáknak pedig erõt, jó egészséget, hogy még a nyugdíjas éveket is megéljék, optimizmusukat megtartva.
füredi zsuzsa