Dömsödi Teréz: Gyermekünnepre (2.)
Ha ezerszer elhajtják szívedet, mert
bemosnak agyadba vad képeket, hogy
ne lásd, ne tudd, helyed hol leled:
Akkor is szüld meg a gyermeked!
Engedd virágnak a rétekre, hagy
szaladjon boldogan a kertedbe.
Karod karolja, arcod érintse.
Ne ereszd messzire csak azért se!
Ha apái jövõjét már elhordták, és
vadidegen kutyáknak dobálták.
Ha nõvéred már ilyet nem tehet,
Te azért szüld meg a gyermeked!
Kenyerét adja majd bölcselet,
ezredéves termésû szeretet.
Hazája legyen végre otthona,
e honnak ne legyen már ostora!
Mint korhadt, beteg fát, a mát
a gyermeki mosoly rügyezze át.
Magyar földön magyar oltalom,
ne bontakozzék több fájdalom…
Mint csillag ír új éjt az égre, ha
ma még nem látod, a jövõ mivégre,
mert sorsáról tán mások döntenek:
Te hûséggel neveld a gyermeked!