Gyermekszám csökkenés
Miért kevés a gyermek Magyarországon, miért csökken nagymértékben a születésszám? Mit kellene tenni, hogy ne így legyen?
A rendszerváltás idõszakához képest kb. felére csökkent az éves születésszám Szentesen és környékén. Ezt az idõszakot, mivel gyermekorvosként 1990-ben kezdtem dolgozni, végig tudtam közvetlenül követni.
Mi lehet az oka ennek a nagymértékû csökkenésnek? A gazdasági helyzet önmagában nem válasz, hiszen az 50-es, 60-as években bármilyen mutatót nézünk is, az emberek rosszabbul éltek, mégis több gyermek született.
A válaszok:
A nõk helyzetének megváltozása. A mai társadalom már nem a gyermekét nevelõ anyát tekinti a legnagyobb értéknek, hanem a munkájában sikeres nõt, akinek a férfiakkal egy szinten kell teljesítenie a munkahelyén, diplo-má(ka)t kell szereznie stb. Ezt erõsíti az is, ha egy állásinterjú közben megtudják egy nõrõl, hogy kisgyermeket nevel, vagy netán várandós, azonnal ajtót mutatnak neki!
A nõk egy része, és nem csak az értelmiségiek, késõbbre halasztják a gyermekvállalást. Az elsõ gyermek születése szempontjából a 20-25 éves életkort tartjuk orvosi szempontból ideálisnak. Ha ez késõbbre húzódik, fõleg a harmincas évek elejére, közepére, akkor a teherbe esés valószínûsége is csökken. Nehezen felmérhetõ a hormonális fogamzásgátlás, a tartósítószerek, a dohányzás káros hatása. Ha egy nõ 30 éves kora után vállalja az elsõ gyermeket, akkor általában már csak ritkán vállal több utódot.
A késõi gyermekvállalás még a jobbik eset, nagyon sok nõ nem vállal gyermeket, mert a karrierjét fontosabbnak tartja az anyai szerepnél, vagy munkája mellett nem ment
férjhez, nem találta meg élete párját, akivel családot alapíthatna.
A következõ fõ ok a válás. Nagyon rosszak a statisztikáink. A teljes családban, komolyabb konfliktusok nélkül felnövõ gyermeket már szinte szerencsés kivételnek látjuk. Sok szülõ egyedül marad gyermekeivel (nemcsak nõk, ma már sokszor férfiak is), ami anyagilag is nagy nehézségeket okoz, az újabb kapcsolat kialakítását pedig sokszor lehetetlenné teszi, mivel az új társnak el kell fogadni a gyermekeket is. A csonka család nemcsak a gyermek fejlõdése szempontjából rossz, de kizárja az újabb gyermekvállalás lehetõségét is.
Fontos ok a bizonytalanság, a munkahely elvesztésétõl való félelem, a gazdasági válság miatti elszegényedés, amiért az emberek nem tudnak elõre gondolkodni, és félnek egy utód felvállalásától. Divatos szóval élve: nincs jövõképük. Az elmúlt rendszerben ez ismeretlen volt. A lakosság többségének szûkösebb volt az anyagi helyzete, de minden sokkal kiszámíthatóbbnak tûnt. (Ez nem azt jelenti, hogy a szocializmust ideális rendszernek tartom, de több volt a kisúttörõ, mint ma a kiscserkész!)
Mit lehet tenni?
Valahogy meg kell értetni újra az emberekkel (és a politikusokkal!), hogy egy gyermek felnevelése, sokkal több hozzáadott értéket jelent a társadalomnak, mint egy jól menõ menedzseri állás, vagy egy újabb diploma. Ezt részben erkölcsileg, részben anyagilag kellene elismerni a családok felé. Nem lehet tovább hagyni azt, hogy a nagy család felvállalása a szegénység kényszerét is jelentse! Az anyagi elismerést, ha van politikai akarat meg lehet teremteni pl. családi adózás bevezetésével, családi pótlék emeléssel, a GYES visszaállításával. Az erkölcsi, társadalmi elismerés megteremtése a nehezebb. A szemléletváltásban segíthet a vallás (pl. a közismerten vallásos USA-ban több gyermek születik), a házasság társadalmi elismertségének visszaállítása. Szükség van a gyermekekrõl való társadalmi gondoskodás: óvoda, iskola, sport, gyermekegészségügy fejlesztésére. Fontos hogy a gyermekellátást ne szociális kérdésként, hanem értékteremtésként fogjuk fel, ami feltétele egy közösség fennmaradásának!
Ha nem teszünk valamit a leendõ utódainkért, akkor az elöregedõ társadalmunk hamarosan mûködésképtelenné válik, mert nem lesznek dolgozó fiatalok, csak megrokkanásukig dolgozni kénytelen idõsek! Nincs értelme autópályát, metrót építeni, mert 40 év múlva nem lesz, aki közlekedjen rajta!
dr. Németh Jenõ
gyermekorvos