Megelevenedő Brigádnapló a ’70-es évekből – Szőke András és csapata a Petőfiben

A napló előkerült, ráadásul folytatásaival. Kézzel vezették, rajzolták, a régi fényképeket gondosan beragasztgatták, és a szocialista brigádok kiemelkedő eseményeit, az ünnepek alkalmával történteket így dokumentálták a dolgozók. Ma történelem az utókornak. Így volt az 1970-es években, nem csak Szentesen, a Petőfi komplexum életében, szerte a „legvidámabb barakkban” mindenhol. Szőke András Balázs Béla-díjas, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntetett humorista, színész és rendező legújabb szentesi vonatkozású filmje, a Brigádnapló ezért minden korosztályhoz, a széles közvéleményhez szól, s talán tükröt is tart.

A városunkban február 5-én tartott filmbemutató előtt a szentesi, és az időközben „szentesiesedő” alkotótársak a közös munkáról így vélekedtek:
Zelei Gábor pincér, „Cérna”- a Szolnoki Szigligeti Színház művésze megköszönte Szőke Andrásnak a közös munkát, s mindazt, amit tanulhatott, merthogy sokat tanult tőle – mondta.
Bede Róbert mesterszakács, konyhafőnök, „Konyak”- 2006 óta főztünk együtt Andrással, aminek az lett a vége, hogy mára legalább jól főz. Szerepem szerint sokat ittam, de a leghálásabb azért vagyok, hogy a művészek befogadtak maguk közé.
Györgyi Anna színművésznő, a mindig kedves és figyelmes cukrászműhely vezető – A harmadik közös filmünk Andrással, különleges kapcsolatunkban. Nem sokat beszélünk, de valahogy fél szavakból megértjük egymást.

Vida Péter a keringőkirály Elvisz, a pincér – Miskolci gimnazista éveimben csodáltam a Szőke-filmeket. Egyszer csak ott találtam magam. Bár titok még előttem, milyen lett a film, de örülök, hogy András meghívott, s ha hív, máskor is örömmel megyek.

Szarvas József hentes, „Bundás”, a visszahúzódó házőrző és segéd szakács – Miért engem választott, hisz én színész vagyok! András szeretetteljes filmcsinálást végez, nagy szakmai élmény volt vele a munka, s közben sok másról is nagyon jókat beszélgettünk.
Gáspár Tibor a pék „Deci”, a közösség bölcs nagy bohóca – szentesi emléket idézett fel András édesapjáról, a gimnáziumi évekről és az akkori egyszerű ételekről.

Szőke András színész, rendező – minden közreműködőnek név szerint megköszönte a munkáját és tapsot kért nekik. Mészáros Zoltánnak is, aki civilben a HUNOR COOP ZRt. vezérigazgatója, ám a film producere, s abban a kirendeltség-vezető és a mesélő alakítója is.
Mészáros Zoltán érdeklődésemre, melyik szerep volt a nagyobb kihívás, a produceri, vagy a színészi alakítás, ezt válaszolta:
-A produceri munka nagyon hasonlít a mindennapi feladataimhoz, nem volt annyira nehéz, mint Györgyi Annával az a három jelenet, amelyet megpróbáltam rögtönözve megoldani. Mire Anna rám szólt, hogy a szerepet meg kell tanulni, le van írva a forgatókönyvbe!… Ez volt a legnehezebb számomra…
-Van valami a levegőben, hogy Szentes ennyi filmötletet ad, s hogy ennyi művész tudja innen a karrierjét aprópénzre váltani – fogalmazott Szabó Zoltán Ferenc polgármester, aki nagy várakozással, a film országos sikerében bízva ült le a nézőtérre. A film elkészítését Szentes Város Önkormányzata is támogatta.

Kép és szöveg: D. T. 



Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.