Emlékfa Szilágyi Lászlónak

Március 21-én délelőtt a Kossuth téren emlékfa ültetéssel emlékeztek a jelenlévők a február 8-án elhunyt Szilágyi László kántorra. Az esemény narrátora Bocskay István volt, 1 tulipánfa elültetésében részt vett dr. Gruber László plébános, Sebestyén Péter, az elhunyt gyerekkori barátja, Szabó Zoltán Ferenc polgármester, Berezvai Csilla főkertész, valamint a Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola 6/a-b. osztályos tanulói, tanáraik és igazgatónő.


Dr. Gruber László plébános úgy emlékezett Szilágyi László kántorra, aki 1 évtizeden át munkatársa volt. Szilágyi László több mint 40 évig szolgálta a Római Katolikus Egyházat, előbb Szegváron, majd Szentesen. Teológiát végzett, hitoktatóként is működött és átvette a sekrestyési feladatokat is. Reggel nyitotta a templomot, este ő zárt. Szent Ágoston szavaival búcsúzott tőle: „Nyugtalan mindaddig a szívünk, míg meg nem nyugszik benned, Istenünk”- Volt benne egyfajta nyugtalanság, lelki vibrálás, fiatalként is, később is kereste a lelki békéjét, amit a szolgálatban talált meg – mondta a plébános úr. – Művészi kántor volt, szép énekével, orgona játékával emelte a liturgiák fényét. Óriási veszteség számunkra a távozása. Ám égi közbenjárásának is talán betudható, hogy fiatal utóda immár megérkezett hozzánk – mondta.


-Tinédzser korunkban kezdődött a barátságunk – gondolt vissza Sebestyén Péter. Szilágyi László, becenevén „Szima” közel lakott hozzánk, egy korosztály voltunk. A beatzene hatására együtt kezdtünk gitározni. Később Nagy János tanár úr orgonajátéka nyomán az orgona muzsika felé fordult. Egymás zenei érdeklődését, fejlődését tovább segítettük. Kifejezetten társasági ember volt Szima. A nagy generáció tagjaként ez hozta ide a térre is, és mi, a Kossuth téri barátok, nagyon hiányoljuk őt – hallhattuk.

Szabó Zoltán Ferenc polgármester azt mondta, sokféle apropóból ültettünk már fákat a városba. Nincs is olyan képviselő-testületi ülés sajnos, hogy ne kellene megemlékeznünk olyan szentesi, a napokban elhunyt honfitársunkról, aki kiemelkedőt alkotott városunkért, városunkban. Jelen voltak és folyamatosan tettek értünk. Szilágyi László több évtizedes alázatos munkája, emberi szolgálata egyedülálló volt. Ha összefutottunk bármely pontján a városnak, az a tekintet, az a mosoly, az a néhány gondolat, azzal ő szellemileg táplált. Mindenkor a közösség lelki egészségét építette – mondta.

Kép és szöveg: Dömsödi Teréz

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.