Nemzetközi jelentőségű régészeti tudományos publikációk a múzeum gondozásában – Egyedülálló könyv, és feltárások
A Szentes Városért Közalapítvány, Szentes Város Önkormányzata, Oktatási, Kulturális és Művelődési Bizottsága támogatásával, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem munkatársainak közreműködésével a napokban jelent meg „A szegvár-oromdűlői temető és a Tiszántúl kora avar időszaka” c. tudományos publikáció, amelynek bemutatására a Koszta József Múzeumban került sor február 3-án.
Irsai Farkas László múzeumigazgató köszöntőként felolvasott a könyv előszavából, s hozzátette, a Szentesi Koszta József Múzeum 2012-ig a Móra Ferenc Múzeum kiemelt régészeti intézménye volt. Azóta önálló költségvetési szerv és továbbra is fontosnak tartja, hogy a régészeti tudomány újabb kutatásokkal bővülhessen.
A könyv a Tiszántúl legnagyobb sírszámú kora avar kori szegvári temetője feltárását mutatja be a régészet tudomány szemszögéből. 1897 óta szolgálja a tudományt a délalföldi közgyűjtemény, amelyet Csallány Gábor régész múzeumigazgató alapított. Majdnem félezer sír feltárása által a temetkezési szokások, az avar kori életmód, vallási és spirituális élet hagyományait ismerteti ez a vaskos kiadvány. A Kórógy völgytől a Kurca folyóig gyöngyveretek, sírkerámiák, övgarnitúrák archeológiai, archeobotanikai feltárásával segítik a tudományos tájékozódást napjainkban – hallottuk.
Dr. Türk Attila a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője összegezte, hogy a temető leletanyaga két évvel ezelőtt vált teljesen feldolgozottá, amelynek eredményét tartalmazza a most megjelent két kötet, amely Lőrinczy Gábor szerző és munkatársai alkotása. A szegvári avar kori temetővel összefüggő minden kérdés a magyar népvándorlás utáni kor megismerésének fontos állomása, amit az ukrán és orosz kutatás is rendkívül várt már. A régészeti kronológiában a VII. században van egy törés a kelet-európai sztyeppék és a Kárpát-medence között, ám a szegvári leletanyag feldolgozása a magyar őstörténethez közelebb visz. A könyv nem könnyű olvasmány. Kiegészül idegen-nyelvű összefoglalókkal, megkönnyítve a nemzetközi ismeretterjesztést – tudtuk meg.
Lőrinczy Gábor rövid életrajzi ismertetőként arról beszélt, hogy 1979. február 26-án lépett először a szegvári határ területére, régész hallgatóként. Hegedűs Katalin múzeumigazgató régésznő végezte akkor a feltárásokat. Az első kötet a szegvári temető 467 sírja, és a megtalált tárgyak részletes leírása. Szegvár délkeleti része, mintegy 7 kilométer hosszú és 80 méter széles, 5-6 méter magas domborulat, melynek közepén jelölték ki annak idején a temető helyét.
– Feltártunk
egy császárkori leletet, egy szarmata kori, és egy X-XI. századi temetőt. Az
ásatásokon részt vett Béres Mária régész és Rózsa Gábor régész muzeológus is. Minden
kibontott sírt szövegesen leírtak, lefotóztak, lerajzoltak – mondta.
Lőrinczy Gábor 18 évig dolgozott ezen a területen, majd a munkákba fia is
bekapcsolódott. Az akkori tsz-ek adtak gépi segítséget az ásatásokhoz, amelyben
profi kubikosok is segédkeztek.
-A temetőben három sírtípus került elő – említette Lőrinczy Gábor, az egyik a ma ismert temetkezési mód, a másik a fülke sír, a harmadik a padmalyos megoldás. Jellemző mindegyik esetben a halottal együtt eltemetett „részleges” állat tetemek előkerülése. A „részleges” azt jelenti, hogy csonkolt állat áldozati tetemeket és állatbőröket helyeztek a halott mellé a sírokba. Nem sírhantot, hanem sírhalmot emeltek a sír fölé. Így sokkal ritkábbak voltak a sírok a temetőben. Minden ötödik sírban fellelhető volt, általában a koponya mellett helyezkedett el valamilyen edény. Következtethetővé vált, hogy húsételt is temettek az elhunyt koponyája mellé. A teljes feltáráshoz szükségessé vált az előkerült tárgyak restaurálására.
A második kötet a női ékszerek, lószerszámok és minden más, a feltárt sírokból előkerült tárgy feldolgozását tartalmazza. Az ékszerek aranyozott bronz leletek, a tárgyak préseléssel készültek. A női sírokból mintegy 2200 gyöngy és további 120 kerámia edény került elő. Botanikai vizsgálatok alátámasztották, hogy az edényekbe virágokat tettek. A férfi öv veretek, kardok, fegyverek is külön feldolgozást igényeltek. Megállapítást nyert továbbá, hogy a szegváron eltemetett nők 25%-ának enyhén torzult volt a koponyája, ami szoros fejpánt, fejfedő rendszeres viseletére utal.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz