„1956 a méltóság forradalma volt” – „Vigyáznunk kell a szabadságra!” Ünnepi megemlékezés Szentesen
A Szabadság Napján, október 23-án Szentesen az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a köztársaság kikiáltásának évfordulóján, a Kossuth téren zászlófelvonással kezdődött az ünnepség. Majd a „Büszkeségpontnál” Szabó Zoltán Ferenc polgármester emlékezett és köszöntötte a jelenlévőket, felidézve a korabeli fővárosi eseményeket.
„Mindössze pár nap, de a magyar történelem talán legkiemelkedőbb napjai zajlottak 1956-ban Magyarországon. Egy aprócska, de elszánt nemzet felemelte fejét és nemet mondott az elnyomásra, a diktatúrára és szembe szállt a világ akkori legnagyobb birodalmával. Az embereknek elege volt az ÁVH korlátlan hatalmából, a diktatórikus kormányzásból, a koncepciós perekből, ill. az alacsony életszínvonalért felelős vezetésből…” Az országos forradalmi események közepette a szentesi történésekről is megemlékezett, felhasználva ehhez Barta László könyvének gondolatait: … Október 23-án, az utcákon katonai járőrök jelentek meg. A laktanyában riadókészültséget rendeltek el, a járási pártbizottság Iskola utcai székházába fegyvereket szállítottak. Az egész városban óriási volt a feszültség…” „A forradalmi események október 25-én kezdődtek. Ezen a csütörtöki napon kisebb-nagyobb csoportok gyülekeztek az üzemekben és az utcákon…” „Másnap a Kossuth téren gyülekező tömeg megkezdte a szovjet hősi emlékmű elbontását. Majoros János tüzér őrnagy, helyőrségparancsnok tűzparancsát a katonái nem hajtották végre.” „ Döntő fordulatot jelentett a szentesi forradalom történetében, hogy Gujdár Sándor őrnagy, a műszaki zászlóalj parancsnoka a forradalom oldalára állt. 27-én ledöntette a szovjet emlékművet, és rávette Török László járási parttitkárt a párházban lévő fegyverek kiadására.”
Szabó Zoltán Ferenc polgármester ismertette továbbá az október 28-án megalakult Forradalmi Bizottság tevékenységét, majd úgy fogalmazott: „Ezeket a napokat méltán nevezhetjük a 20. századi magyar történelem legdicsőbb napjainak.” 1956 a méltóság forradalma volt tehát, amikor a magyarság bebizonyította az egész világnak, hogy az önbecsülésen alapuló belső erőből táplálkozó szabadságvágy hatalmasabb, mint a karhatalommal támogatott, életeken átgázoló birodalmak ereje.
Farkas Sándor agrárminiszter-helyettes ünnepi beszédében felidézve a forradalmat kiváltó előzményeket, azt mondta: mindenki arra vágyott, a szentesiek is, hogy lehessen szeretni a hazánkat, ápolni a hagyományainkat, hagyjanak minket élni egy fizikailag, lelkileg meggyötört országban. Senki gyarmata ne legyünk! Milyen egyszerűen hangzik, és mégsem történt ez meg egyik korban sem. Két hétig mindenki teljesen egyet akart.
A magyar vidékre mindig, történelmünk legsúlyosabb perceiben is lehetett számítani. Hihetetlenül erős volt az összefogás a forradalom napjaiban az ország különböző pontjai között. Azokról a vidékekről, ahol nem voltak jelentős összecsapások, az emberek adományokkal segítették a szorult helyzetben lévőket. A vidék akkor sem a széle, hanem a szíve közepe volt hazánknak. Szentes sem vallott szégyent. A városi Forradalmi Bizottság megszervezte a főváros élelmezését. Húst, lisztet, tejterméket teherautók szállították a budapesti üzemekbe, kollégiumokba, a vöröskereszthez, a Korvin-közi felkelőknek.
Ha erre a forradalomra tekintünk vissza, a legnagyobb siker még is az, hogy 1956. október 23-án önmagunkat sikerült legyőznünk, úrrá lettünk a kishitűségünkön, az aggodalmainkon, az idegen propagandán, a kioktatáson, volt bátorságunk dönteni saját sorsunkról – hangsúlyozta.
Fontos lecke, – tette hozzá – hogy a szabadságot, önrendelkezést, a nemzet szabadságát időről-időre meg kell védeni. Ma már nem vérrel, nem utcai harccal, de okos gondolkodással, higgadtsággal. Elődeink felismerték, hogy a kívülről ránk kényszerített ideológia szépeket mond, ám amikor demokráciáról beszél, idegen uralmat akar. Az eszközök változtak, de a lényeg megmaradt. Mi sem akarunk mást, hagy élhessük a saját életünket, hagy rendezzük be a vidéket, városainkat úgy, ahogyan szeretnénk. Senki ne mondja meg nekünk a távolból, hogy mi nekünk a legjobb… Bízzák csak ránk ezt a feladatot.
Vigyáznunk kell tehát a szabadságra, ami nem marad meg magától. Ki kell állni érte – figyelmeztetett. Ez nem a politikusok dolga. Az első és döntő lépés a polgároké. Az 1956-os forradalom öröksége itt van a génjeinkben és a szívünk mélyén. Fizikailag nem látható, drága kincs. Közösen mindig győzni fogunk! – fejezte be beszédét a Rózsa Gábor téren Farkas Sándor miniszterhelyettes.
Kép és szöveg: D. T.