A Szentestől 14 kilométerre lévő pici falu, Kajánújfalu, igazán az 1960-as, ’70-es években élte fénykorát. Mára azonban egyre inkább elnéptelenedik. Négy utcácskájában és a szétszóródó tanyavilágban egyre több a magára hagyott ingatlan.

Csapó Sándorné Marika néni, közel a 90-hez, szépen gondozott előkertjével, sok-sok virággal és a veteményessel foglalatoskodik nap, mint nap. Nagy szeretettel invitál beljebb, s amit azonnal megcsodálok, a magról kelt fokhagymák, koktélparadicsomok sokasága, még a téglajárda között is. Nincs gondos sorvetés, ám a szabadon növő növények mégis teremtett rendet alkotnak, sehol egy fűszál. Marika nénit a rend élteti. Büszkén mondja, ha kell, kaszálja a füvet. A nagy kertet hét éve egyedül gondozza.

• 60 éve kerültünk ide a férjemmel. Abban az időben a Pankotai Állami Gazdaság munkát adott asszonynak, férfinak egyaránt. Munkásszálló volt itt, külön férfi és külön női részleggel, a közeli iskolába pedig több mint száz kisgyermek járt – emlékezett vissza.
• Ön és a férje, mivel foglalkoztak abban az időben?
• A mezőgazdasági munkák szinte mindegyikét végeztük. Még a gyapottermesztéssel is megpróbálkozott a falu. A férjem mezőgazdasági gépkezelő volt, én a konyhán dolgoztam. A munka mellett sertéseket neveltünk, hízlaltunk, majd leadtuk őket. Volt, amikor hat anyakocát is tartottunk.
  Marika néni megmutatta az ólakat, amelyek bizony már jó ideje üresek, de ennek ellenére nagyon szépen rendben vannak tartva. A kertben pince, ahol a terményeket gondosan tárolták, de ma is akad azért bele mit tenni.
• Milyen kulturális élet zajlott a faluban akkoriban?
• A férjem szépen játszott tangóharmonikán és citerán. Nagyon szerettünk énekelni, mulatni a kultúrházban. Nem volt olyan jeles ünnep, majális, húsvét…, amit meg ne tartottunk volna. Néptánccsoport is volt faluban, én is táncoltam benne…
  Nem volt sok időnk, indulni kellett tovább. Megözvegyülve élnek itt legtöbben. A jó szó, a figyelem nélkülözhetetlen számukra, amit a Családsegítő Központ tanyagondnoka, Brnya Endre immár 15 éve biztosít számukra. Elviszi a rászorulókat az orvosi kezelésekre, bevásárol számukra a városban, mivel bolt már jó ideje nem üzemel Kajánújfaluban. Elmondta, hogy ezekkel a családokkal együtt dolgozott Pankotán. Természetes volt számára, hogy amikor lehetőség nyílt rá, elvállalta ezt a segítői állást.
  Kép és szöveg: Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2021 07 24 16:21-kor készült és a következő kategóriákban található: Album, Idöcserepek, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.