Végre vaníliás cukor illat van a levegőben, avagy a mamák sose siettek… – szösszenet
A karácsony illata, színe, hangulata a narancshéjas vaníliás cukor harmóniája a konyhában, ahol meleg van nagyon és az asztalon a már kész, még nem kész, a még csak tervezett sütemények, a hozzávalók halomban. Kalács, káposzta, sült hús, halászlé mennyei illata keveredik. A mamák sose siettek. Most gondolkodom ezen. Láttatok már sietős, kapkodós nagymamát?
Mindig minden kész volt. Kimosva (kézzel akkoriban), kivasalva. Megterítve, megfőzve, megsütve, begyújtva. Mamák, hogy csináltátok? Gyúrta a tésztát, morzsolta a tarhonyát, sütöttek kenyeret. A bejgli, a kalács, jajj de finom volt. Közben fél szemmel figyelt, csinálom-e a leckét az asztal másik felén. A nagyapák hatalmas bögre cukros kávét ittak, és a kályha mellett üldögéltek.
Mindig minden kész volt. Mamák, hogy csináltátok?
Azért emlékszünk azokra az időkre, mert csak egy dologra figyeltünk. Arra, ami éppen akkor történik. A szemünk, a szívünk, a lelkünk ott volt. Nem vágytunk akkor máshová, nem érdekelt akkor más. Csak az ott, akkor történő pillanatok. Most egyszerre tv, telefon, evés … Zavart kapkodás. Csakhogy kapunk egy lehetőséget. Itt a karácsony. Gondoljunk a Régi és a mai nemsietős, mindenre ráérős, mindennel elkészülős nagymamákra. És legyünk egy kicsit mi is olyanok.
Dr. Dobos András