Szegedi István az elsõ világháborúból hazatérve a szentesi Zsoldos RT-nél kapott munkát. A lovakkal bánni tudó embert kocsisnak alkalmazták. Majd “nagyatádi” parádés kocsi bakjára ülhetett, fekete uniformisban. Zsoldos Ferenc, Andor és László igazgatók csak olykor ültek mögé. Gyalog és kerékpárral jártak… A dolgozókkal közvetlen kapcsolatban voltak.

Államosítás után – az ötvenes években – a parádés kocsis nyugdíjasként  Nagyvölgy-parti Korsós sori családi háza elõtt ült, pihent. Gyerekkorom óta ismertem, egymáshoz közel laktunk, beszélgettünk. Elmondta: “Hajdan lágyéksérvet szereztem, évek során megszoktam. Majd rosszul lettem. Mentõk a szentesi kórház sebészeti osztályára vittek. Bugyi és Zsoldos doktorok megvizsgáltak. Megállapították, hogy a sérvem kizárult. Döntöttek: készítsenek elõ mûtétre. Ifj. Zsoldos Ferencet gyermekkorom óta ismertem, õ is engem. Megjegyezte: Pista bácsi, maga nálunk családtag, miért nem jött korábban? Dodika, nem akartam terhelni… Féltem is, mondtam. Dr. Zsoldos megmûtött, felgyógyultam…”- mesélte.
Monológ: Szegedi István kilenvennégy évet élt. Dr. Zsoldos Ferenc, az orvosa, Szentes Díszpolgára 82 évet, 2003. január 18-án hunyt el. (A Zsoldos Rt. építõanyag gyártó telepén 1940-ben kezdtem munkás életem, innen is vannak az ismereteim.)

Kátai Ferenc

Ez a bejegyzés 2009 04 28 10:54-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.