Időcserepek 22. – 30 éve történt: Generációváltás vagy korszakváltás? – II/I. Ami a fuvallattal érkezett…


1981. A Rákóczi utcai Óvoda bővítésének átadása.
Forrás: Szentes Városi Könyvtár digitalizáló műhelye.)

Hogyan élte meg a rendszerváltás kezdetét Szirbik Imre, aki előbb a városi tanács pénzügyi osztályvezetője, későbbi tanácselnök, majd 25 éven át Szentes Város Polgármestere, október 23-ától városunk díszpolgára. Érdeklődésemre azt mondta, hogy a rendszerváltást megelőző „erjedési folyamat” már az 1980-as évek közepén elkezdődött. Ez az idő az, amikor az ún. „háborús nemzedék” nyugállományba vonult. Ők voltak azok, akik túlélték a háború frontvonalát, belesodródtak a Rákosi-korszakba, a maguk álmaival, reményeivel formálták, vagy szemlélték 1956 eseményeit, s azután végre megállapodhattak. Most azonban a helyükbe lépett egy fiatal nemzedék, zömében egyetemi végzettséggel, nyelvismerettel rendelkeztek, és jelentős rálátásuk volt a világ dolgaira. Kiemelkedik közülük Németh Miklós, és az általa vezetett reform szárny, megélve persze a maguk lázadását.

  • Gyermekként kiegyensúlyozott időszaknak éltem meg az 1970-es éveket. Ön hogyan emlékszik vissza erre az időre?
  • A ’70-es éveket Magyarország legjobb korszakának tekintem, hiszen volt reális esély, lakáshoz jutni, és a biztonságos élet feltételei adottak voltak. Viszonylag kiegyenlítődött a társadalom és fontos értékként létezett a szolidaritás. Ezért hívták „ember arcú” szocializmusnak a rendszert. Azután lassan kezdett kinyílni a világ a világútlevéllel, legalábbis jogilag, és jött a Gorenje időszak. Az igazi nagy fordulatot az erjedési folyamatban Gorbacsov színrelépése jelentette az 1980-as évek közepén, míg a másik, ami figyelmeztetett a változás időszerűségére, a lengyel események. Emlékszem 1988-ra, amikor az első ünnepi beszédet mondtam tanácselnök-helyettesként. Ezekre az évekre vonatkozóan írta alá az első fegyverzet leszerelési szerződést Gorbacsov és Reagen elnök. Akkor „jött be az ablakon” először olyan levegő, amire úgy mondtuk: Ezt vártuk! Ekkor rengeteg álommal, lelkesedéssel, fiatalos lendülettel kezdtük el formálni a jövőt. Az állampárt képes volt megújulni és „kinyitni az ablakot”, megadta azt az „alapfuvallatot”, amivel a változás folyamata elindulhatott. Megnyugtatóvá vált az a tudat, hogy már nem tér vissza 1956 és az orosz tankok. Sok erőt adott ez mindenkinek.
  • Van egy története, amit most már többekkel meg mer osztani. Miért is olyan különleges ez a történet?
  • 1989 októberében, egy hétfői napon, ahogy minden hétfőn, számomra a focié volt a főszerep. Németh Miklós, könyvében kicsit másként emlékezik vissza a Munkásőrség leszerelésére, én azonban így, ahogy elmondom: 1989. október 21-én lépett hatályba a Munkásőrség jogutód nélküli feloszlatásáról szóló törvény. Rejtjelezett fax-ban értesítettek, mint tanácselnököt, egyben a Védelmi Bizottság elnökét, és nem sokkal ezután Juhász József ezredes és Gergely József alezredes megérkezett a paranccsal. Úgy rendelkezett ugyanis a törvény, hogy ahol katonaság volt, ott a helyőrség parancsnoknak kellett végrehajtani a Védelmi Bizottság elnökének felügyeletével és a Védelmi Bizottság elnökének kellett a jelentést aláírnia. A focinak egy kis időre vége szakadt. Bevallom, féltem, mert szokatlan eljárásba csöppentem. Nem is jártam korábban azon a folyosón, ahol a Munkásőrség tevékenykedett. Fogalmam sem volt, mennyi és milyen fegyvereik vannak. Hogyan fognak reagálni a parancsra, amit később, éppen időben, a megye is megerősített. Végül gond nélkül végrehajtotta a honvédség a leszerelést és utánam hozták a jelentést a tornaterembe, ahol fociztunk és én aláírtam. A többiek így tudták meg, hogy leszerelt a munkásőrség.
  • Tanácselnöki időszaka alatt mit tart kiemelkedő eredménynek?
  • Kevesen tudják, vagy emlékeznek már rá, hogy a távhívó rendszer 1990 májusában indult, tanácselnöki ténykedésem utolsó időszakában avattam fel a crossbar telefonközpontot. Ahhoz, hogy telefonhálózat legyen a városban 1 éven belül, 1000 állomással, ahhoz 30 millió forintot össze kellett szedni. Akkor az átlagos havi fizetés 3000-4000 forint volt. Abban is megmutatkozott a közösség ereje, hogy két hét alatt befizette a rá eső részt a lakosság.
    (Folytatjuk!) Lejegyezte: Dömsödi Teréz
  • Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=42134 online lapszámunk 1. oldalán.

Egy hozzászólás “Időcserepek 22. – 30 éve történt: Generációváltás vagy korszakváltás? – II/I. Ami a fuvallattal érkezett…” bejegyzésre

  1. Dömsödi Teréz:

    A cikk második része a következő linken található: http://www.varosivisszhang.hu/?p=40223

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.