Emléktábla Gabi bácsi emlékére – A lelkiismerete katonája volt

-Kevés ember van Szentesen, aki ne ismerné őt. Ne látta volna kerékpározni az utcán. Mindig intézett valamit. S él a városban egy bácsi, aki nagyon hasonlít rá, és minden egyes alkalommal, amikor meglátja őt, Gabi bácsira emlékezteti – mondta Krausz Jánosné az Árpád Szabadidős Sport Klub elnöke Léhi Gáborra a klub alapító elnökére visszaemlékezve abból az alkalomból, hogy a Kiss Bálint utca 3. szám alatti épület falán leleplezték emléktábláját.

-Vajon mikor találkoztam vele először? Még nem volt az Árpád Szabadidős klub, de már elkezdődött valamiféle mozgolódás a MEZGÉ tornatermében… Valamikor a 80-as évek végén, amikor kezdett már a rendszerváltás szele fújni, elkezdtek szétesni azok a dolgok, amelyekből következett: a rászorulók (gyerekek, idősek, problémával küzdők) számára kezd elfogyni a levegő. Amikor már lehetett látni, hogy lesznek, akiknek ez nem lesz jó – emlékezett Szirbik Imre ny. polgármester arra az első találkozásra.


-Ekkor vetette fel Gábor azt, hogy a napközis és úttörőtáborok mellett a kószáló, csellengő gyerekeknek adni kellene egy pontot, ahová el lehetne jönni, ahol többnek lehet lenni.
-Amikor egy ember egy ügy mellé odaáll, és azt szívvel, lélekkel csinálja, s aki megszokta katonaemberként, ha egyszer döntöttünk, az úgy van. A parancsot csak végrehajtani lehet. Pláne igaz ez a belső parancsra, amikor jön a belső parancs nap, mint nap, hogy „tegyél valamit”, „tedd valakiknek az életét jobbá”! Varázsolj egy mosolyt, adj egy kinyújtott kezet, s az ember nem érti, hogy másnak hogy nem ez az élet legfontosabb dolga… Rengeteg konfliktusa volt jóakaró és kevésbé jóakaró emberekkel, sőt barátokkal is, hiszen a katona megszokta, hogy nem simogató szavakkal próbáljuk meggyőzni a másikat, hanem „kard ki kard”, irány a cél, és ha kell, akkor áttörjük. Katona volt, a lelkiismerete katonája és az egyenruha katonája is. S hogy ez a csata győzelmes volt-e, vagy csak hősi halált hozott, arra talán ez a pillanat most a válasz…

Az emléktáblát Szabó Zoltán Ferenc polgármester és Kiss Csaba István alpolgármester leplezte le, és elhelyezték az emlékezés koszorúit, virágait a megjelentek.

Gabi bácsi özvegye, Marika néni könnyek között fejezte ki háláját, köszönetét a megjelenteknek a közös munkáért, támogatásért, amelyek a közös célok megvalósulásához, a rászorulók életének segítéséhez járultak hozzá.

Kép és szöveg: dt.

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.