A paprika biológiai növényvédelme I.
A biológiai növényvédelem a paprikatermesztésben már nem új keletû, több mint 15 éve folynak kísérletek a hasznos rovarok betelepítésével, a legfõbb kártevõ, a kaliforniai virágtripsz leküzdése ellen.
Ha visszamegyünk az idõben, 20 évvel ezelõtt még nem volt olyan erõs fertõzés, amivel ne tudtak volna elbánni a kertészek pár vegyszeres kezeléssel, de amikor egyre erõsebbé vált a kártétel, és a vegyszerek is kezdtek gyengülni, sõt a fûtött termesztésben teret is adtunk a tripsz szaporodásának, bizony sokan kezdtek érdeklõdni más alternatívák iránt, mint a biológiai növényvédelem.
Mindezek ellenére egy-két újabb hatóanyag érkezésével, az utóbbi években is a vegyszeres kezelések kerültek elõtérbe. Napjainkra viszont a kémiai védekezések teljesen hatástalanná váltak, fõképpen a nagyobb paprikatermesztõ vidékeken, valamint a felvásárló telepeken is gond lett, ahol a vegyszermaradványok határértékeinek szigorodása miatt vált nehezebbé az értékesítés. Ezt fokozza még a meghatározó vegyszer hatóanyagok kivonása is, mint a diklórfosz, a malation, diazinon, stb.
Ez eredményezi, hogy mára, csak kémiai védekezéssel szinte lehetetlen eredményesen paprikát termeszteni. A fõ gond ráadásul, hogy a legnagyobb kártétel a nyári idõszakban, a legnyomottabb árak mellett jelentkezik, amikor csak a gyönyörû árut lehet eladni, kevés pénzért. Így nem ritka, hogy a tripsz kártétel miatt harmadosztályúként veszik meg az extra paprikánkat, bagatell pénzért, vagy akár a szemétben végzi. Sõt sokak fejében még mindig az a tévhit él, hogy ez a módszer túl drága, ami 15 éve valóban így volt, de mára a vegyszerek ára is a csillagos égig emelkedett, míg a hasznos rovaroké csökkent, mivel egyre többen vágtak bele a biológiai növényvédelembe.
Ha tudatosan, megfelelõ szakmai hozzáértéssel alkalmazzuk a technológiát, biztos a siker. Bizonyíték erre a sok elégedett kertész, akiknek már nem kell hetente kétszer berregtetni a füstölõt, csak betelepíteni a ragadozókat és maximum a kórokozók ellen néha permetezni.
Napjainkban a zöldségfélék közül legnagyobb felületen a paprikában használják a kertészek a biológiai növényvédelmet. Pontosabban megfogalmazva, integrált növényvédelmet, hiszen a hasznos szervezetek mellett agrotechnikai módszereket (pl. higiéniai szabályok betartása, fertõzõ növényi részek eltávolítása, rassel háló kifeszítése a szellõzõkre, kártevõ megfigyelés csapdázással) és gyengébb kémiai szereket is használhatunk a ragadozóink veszélyeztetése nélkül. A módszer nem annyira egyszerû, mint a kémiai védekezés, jóval az ültetés elõtt már meg kell tervezni, és a palántanevelés idején is lecsökkenteni a veszélyes kémiai szereket.
Probléma adódhat abból, ha a palántanevelõ cég nem tájékoztat bennünket a palántanevelés utolsó vegyszeres kezeléseirõl. Amennyiben tudatosan készülünk a hasznos rovarok bevetésére, mindenféleképpen érdeklõdjünk errõl, hiszen a keményebb vegyszerek akár 6-8 hétig is hátráltathatják a telepítést.
Sajnos tapasztalat az, fõleg a kisebb palántanevelõ cégek esetén, hogy a vegyszerek nem megfelelõ használata miatt, a fûtetlen fóliás termesztésben nem tudjuk elkezdeni a betelepítést. Késõbb elkezdve, nagyobb tripsz fertõzés mellett már kockázatos az alkalmazásuk, vagy nagyobb költségbõl valósíthatjuk meg. Mindenféleképpen csak szakember segítségével döntsünk, mert nem babra megy a játék!
Ezek után, ha rendben sikerült elültetnünk, az elsõ virágok megjelenésével, megfelelõ környezeti tényezõk mellett, ragadozó atkákat telepítünk ki, amire korai ültetésû paprikában tenyészõtasakos változat, míg fûtés nélküli termesztésnél szóró palackos kiszerelés is rendelkezésünkre áll. Utóbbinál azért van erre szükség, mivel az öntözés nagy része felsõ szórófejes rendszerrõl történik, ami miatt a tenyészõtasakok beáznak, és a benne lévõ atkák elpusztulnak. Két fajta ragadozó atka áll rendelkezésünkre, a környezeti feltételektõl és a fertõzéstõl függõen használhatjuk az Amblyseius cucumeris vagy az Amblyseius swirski fajokat. Telepítés után az atkák a virágokba vándorolnak, ahol elkezdik az elsõ tripsz lárvák fogyasztását, majd a levelek fonákára, az erek mellé teszik tojásaikat, és folyamatosan szaporodva tartják fenn populációjukat. Tripsz hiányában pedig a virágporon táplálkozva erõsödnek fel, míg az elsõ tripszek megjelennek. Az Amblyseius swirski nem csak a tripszekkel, hanem liszteskék és az atkák tojásaival is táplálkozik, komplexebb megoldást nyújt. Késõbb, amikor már melegszik az idõ, és a tripsz is gyorsabban szaporodik, akkor kezdjük az Orius virágpoloskák kihelyezését, belekalkulálva, hogy a szaporodása sokkal lassúbb, kb. 3-4 hétig is elhúzódhat. Ha sikerült mindent jól alkalmazni, kialakul egy biológiai egyensúly, ahol döntõ fölényben lesznek a ragadozók, és a tripsz gyakorlatilag eltûnik. A tenyészidõszak során viszont még nagyon sok kártevõ nehezítheti meg a dolgunkat.
(Folytatjuk!)
További információk és személyes szaktanácsadás: Deák Gábor Tel/Fax: 63/400-584 Mobil: 20/547-2626, e-mail: gabordeak@vnet.hu (x)