Városi Visszhang Szentes» Blog-archívum » Terézke-blog 13: A fotók és festmények vallomások…

Terézke-blog 13: A fotók és festmények vallomások…

A 11. lapistói Lepényváró Fesztiválon július 28-án Dömsödi Mihályné önkormányzati képviselő nyitotta meg Négyesi Jánosné Éva néni ny. tanárnő hobbi fotóiból, festményeiból nyílt kiállítást. Ezúton adjuk közre a megnyitó sorait:

„Csak az erős ember ismeri a szeretetet, csak a szeretet érti meg a szépséget, csak a szépség teremt művészetet.” (Richard Wagner)
Éva néni nem csak ismeri, minden nap gyakorolja is a szeretetet. Nagy-nagy gondossággal, alapossággal választja ki a helyszínt, a témát, s aprócska fényképezőgépével máris kattint. Kattintgat, ha a kettes klubban összejövetel van, de akkor is, ha a természet csodálatos teremtményei késztetik Őt erre. Fák, amik a törzsűkkel mesélnek múltról és jelenről, lombkoronájuk különös üzenete hajlik múltunkon át a jövőnkbe.
Szeretete aggódással öleli minden nap családtagjait, még ha gondolatban is, hiszen a legtöbbjük messzire él a szeretett családi fészektől. S azután, a családjáért szorgoskodó nagymama, hogy pihenjen kicsit, ecsetet vesz a kezébe, s néhány fotó új életet kezd élni. Újraálmodja a látottakat.
Éva néni 2011-ben jutott arra az elhatározásra, hogy komolyan elmerül a fényképezés örömeiben. Az elhatározást tettek követték, 1 év múlva elkészült az első festménye. Azt mondja, a fák az emberi életet jelképezik, elkísérik az embert. Kedvenc hangszere, a citera is fából készült, s legalább olyan szépen szólal meg, mint a színpompás természet.
Éva néni alkotása ösztönös, mégis építkező, pillanatról pillanatra, évszakról évszakra, időről időre, ahogy kedvenc témája, a Kurca partján folyó élet egy része is már múlt, de ott van szorosan a jelen valósága is, havasan, vízen úszva, vagy éppen tükröződve.
„de eljut-e az én fohászom
eljuthat-e vajon tehozzád
útjaidat úton útfélen
szertartások barikádozzák”
Kányádi Sándor Szelíd fohász c. verséből, Éva néni egyik kedves verséből idéztem.
A fotók és festmények vallomások. Egy-egy isteni sugallat, A határban, s a Mezei virágok szeretetében ott szunnyadnak a tanyasi tanítói évek emlékei, az Idill, vagy a Vadalmafa az otthoni gondozott kert valódi szépségének „előszobája”. Ami mögötte van, az egyetlen szóval írható le: gyönyörűség.
Ansel Adams azt mondta a fényképezésről: „A fényképen mindig két ember van. A fényképész és a néző.”
S valóban. A fényképek készítője csupa-csupa szépséget varázsolt elénk, nézők elé. Minden élményét megosztotta velünk.
V. V.  Fotó: Lantos Imre
(Az alkotó mesél a képeiről Kastner Lászlónak.)

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.