Bár a 45 még nem olyan nagy szám, mint a 60 vagy 65, de nekünk, akik először végeztünk a Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskolában az egészségügyi tagozaton 1972-ben, annak tűnik. Még a fülünkben cseng „Most búcsúzunk, és elmegyünk, a mi időnk lejárt….” dal, mintha mindez csak tegnap történt volna.

1968-ban indult el az egészségügyi tagozat, abból a megfontolásból, hogy az akkori nővérhiányt enyhítsék. A képzésre igen sok diák jelentkezett, több mint 40 lányt vettek fel.
A diákok a megye minden területéről érkeztek, például sokan átjártak Csongrádról, de voltak, akik a kollégiumi ellátást is igénybe vették.
Ebben az időszakban csak lányokat képeztek ebben az intézményben. A létszám hamarosan csökkent, mert a követelmények igen magasak voltak. Az érettségi tantárgyak mellett sok szakmai tárgyat kellett megtanulni. A gyakorlati oktatás is része volt a képzésnek. Bizony már első osztályban olyan katonásan ágyaztunk, még osztályzatot is kaptunk érte, legtöbbször jelest.
Tanáraink közt a legmeghatározóbb ember az osztályfőnökünk volt. Nagy Lászlóné Zsóka olyan fiatal volt, hogy ha nem viselt fehér köpenyt, akkor diáknak nézték. Nos, a köpeny?! Mi kedveltük a köpenyt, mert akkor még nem tudtunk olyan divatosan öltözni, mint a mai diákok. Gyakran „ápolt és eltakart”. Másik köpenyt is kellett viselnünk, FEHÉRET, fityulát és kismamacipőt. Sőt, az is követelmény volt, hogy ne legyenek nagyok a körmeink, nehogy a hegyes, festett körmeinkkel sérülést okozzunk valakinek, akit gondozunk.
Még ma is emlékszünk Forgó tanár úr kémia óráira, ahol mindenki csendben figyelt, nem mertünk készületlenül bemenni a kémia terembe. Ha szóban kellett felelni, akkor még jobban felkészültünk az óráira. Dr. Beliczainé tanárnő elvarázsolt bennünket a tudásával, lendületével, jókedvével, emberségével, de követelt is tőlünk. Nagy nevű orvosok is tanítottak, mint dr. Varga Lajos, aki a gyermekgyógyászat rejtelmeibe vezetett be bennünket, dr. Elek László a sebészetet oktatta nekünk, mint leendő nővéreknek, akik a sebészeten fognak majd dolgozni. Dr. Gombos Gyula a belgyógyászatot, míg dr. Beliczai Tanár úr is tanította a fiatal nővérjelölteket szülészet-nőgyógyászatra.
Osztályfőnökünk mindig segített bennünket, legyen az iskolai, családi vagy szerelmi probléma. Segítőkész, őszinte, emberséges, következetes pedagógus, aki példaképe lehet a mai tanároknak. A kirándulások, az építőtáborok jó csapatépítő lehetőségek voltak akkor is, ahol megismerhettük egymást és tanárainkat.
Ballagás előtt mi is elbúcsúztunk az iskolától, az utolsó tanítási napon „bolondballagással”, bár ez akkor igen visszafogott volt.
39 diák tett sikeres érettségit. Sokan közülünk nővérként helyezkedtek el a kórházban, többen folytatták tanulmányikat egyetemen, vagy főiskolán, de többen dolgoztak és tanultak is, így szerezték meg a diplomájukat. A pedagóguspályát is többen választották. Csak néhányan hagyták el az egészségügyi pályát, de ott is sikeresek lettek. A középiskolás képzésünk lehetővé tette azt, hogy más területen folytassuk tanulmányainkat, mivel az érettségi bizonyítványunk egyenértékű volt a gimnáziumi bizonyítvánnyal.
Az érettségi találkozókat mindig megtartottuk, és aki tehette, eljött. Akik nem vettek részt ezen a rendezvényen, azokról sem feledkeztünk meg, mindig érdeklődtünk utánuk. Ma már egyszerűbb tervezni, megszervezni az összejövetelt, mert sokan nyugdíjasok vagyunk.
Reméljük, hogy most is sokan részt vesznek a találkozón, mert még mindig van mondanivalónk egymásnak és örülünk annak, hogy találkozunk.

Szobota Imréné

A rovat a Pálmások Szövetsége megbízásából készült. LEGYEN A PÁLMA MINDENKIÉ!

Ez a bejegyzés 2017 10 01 10:49-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.