Jókai Annára emlékezve

Az idei könyvhétre jelent meg Jókai Anna: Átvilágítás című önéletírása.

Jókai Annát már kisgyermekkorában érdekelte az írás, de tizenhat éves korában felhagyott vele és csak későn, 33-34 éves korában folytatta újból és vált íróvá.
Akárcsak Németh László, íróként is „megmaradt tanárnak”: műveiben gyakran jelennek meg a tanári hivatás, a tanítás lehetőségének és értelmének problémái.
Jókai Anna, a Nemzet Művésze, Kossuth-nagydíjjal kitüntetett író, életműsorozatának új kötete önéletírás, amelynek nem véletlenül Átvilágítás a címe. Kettős jelentésrétege van ennek a szónak: egyrészt valamilyen tárgynak, testnek valamely fénysugárral történő átvilágítását jelenti, mely segítségével belső tartalma megismerhetővé válik. Másrészt – különösen az utóbbi időkben vált idehaza gyakran használt kifejezéssé – valakinek a jobb megismerésére, esetleg politikai beágyazódottsága feltárására végzett “átvilágítás”, amelyben ugyan valóságos fénysugárnak nincs szerepe, de a folyamat végeredménye itt is az átvilágított személy belső, egyébként rejtett történetének, kapcsolatrendszerének feltérképezése.
Jókai Anna létének legfontosabb része az irodalom, számára az írás misszió és szolgálat. “Passió és nem passzió” – mondta róla találóan Bogárdi Szabó István református püspök. Most – Szent Ágoston vallomásaihoz hasonló felfogásban saját személyiség-fejlődésével és írói életútjával szembesíti önmagát és olvasóit. Öniróniával, hittel, történelmi tisztánlátással megírt, rendkívüli új regény született ismét a keze alatt, amely abban is kiemelkedő, hogy az átvilágításhoz Krisztus-i fényt: a szeretet, a megértés, a megbocsátás fényét használja az író.

Lantos Eszter

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.