Dömsödi Teréz: Egy este a város
Csupa szürke, sárga és fekete,
ahogy lassan csendesül a város,
ahogy a nap megint megpihen,
tétován, mélán és hidegen…
Néhány idegen dolgából haza tart.
Egy fiú, kezében nagy csokor,
kedveséhez siet serényen.
Amott az üzlet épp zárni kész…
Én is álmosan, unottan tekerek.
A zöld fű még húzna a nyárba,
de tél ez már, süvít, csíp a szél.
Rövid a délután, nekem mindig az…
A kút vize íze a jövőnek, kincs,
melyből üveget merítek.
Élete a kertnek is, hol jó nagyon
szőlőm, szedrem és virágom…
Már a tetőkre borul a sötétség.
Imára kedves emberek gyűlnek.
A nagy torony zenélve, mint
piros kaláris, a város fölé hajol…