Fénykézművesek találkoztak – A 111 éves hagyományokra emlékeztek

A kiállítóteremben. December 3-án a Szentesi Művelődési Központ és a Szentesi Fotókör szervezésében, valamint a Koszta József Múzeum támogatásával emlékkiállítást rendeztek a Tokácsi Galériában a Fridrich Fényírda 111 éves évfordulója alkalmából. A korabeli hangulatot idéző, ám kortárs alkotók által jegyzett képek, valamint a múzeum dokumentum és fotó gyűjteménye a jövő hét csütörtökig még megtekinthető.

A fotóművészek (a kiállításon 37 alkotó vett részt) közül többen felvállalták megjelenésükben is a korabeli viseletet, megidézve ezzel is a századforduló hangulatát. Mielőtt a látottakról, hallottakról szó esne, egy rövid történeti visszatekintés: A camera obscura, a fényképezőgép őse a fény optikai és kémiai hatására épült, már a 17 században ismerték. Viszont az ezüstsók fényérzékenységét a 18. századtól kezdték felhasználni. Valójában a dagerrotípia, a nedves kollódiumos eljárás megszületésével, 1839. augusztus 19-től beszélhetünk fényképezésről, innen a fejlődés rohamos. Az 1910-es évektől már az első színes képek is megjelentek.

A régi fotómasina nagyon népszerű volt.

Akik ruházatukkal is megjelenítették az 1900-as éveket.

Korabeli életkép.

A kiállítást megnyitó Szirbik Imre polgármester is korabeli öltözetben érkezett, a megjelenteket is a hajdani szófordulatokkal köszöntötte. A Fridrich családra emlékezve az emberkínzó szerkezet tulajdonságaira utalt, amely akkor a magyar fotóművészet Mekkáját jelenthette, de ma is emberi léptékű. A fényképésznek előbb saját szemével kellett észrevennie, mi az, amit a megrendelő látni szeretne, majd megörökítette azt. Fridrich János a hajdani görög udvar sarkában így hozta létre kis műhelyét, hogy befogja a napfényt, ami mindennek életet ad. Megörökített családokat, a város eseményeit, gazdasági produktumait a császárság utolsó éveiben, amikor még katonazene szólt és a cukrászdák teraszán a jövő kegyetlen fuvallataiból még mit sem sejtettek a párok.
Tisztelettel emelte meg kalapját mindazok előtt, akik ezt a világot most megidézték, a kor helyi értékeinek emléket állítottak.
Nagy István, a Fotókör vezetője a köszönet hangján szólt a megjelent művészekhez, akik a korabeli technikát alkalmazva, megjelenésükkel is visszaadva a kor varázsát, tisztelegtek a hagyományok előtt.

A megnyitó pillanatai.

Kamarák kereszttüzében.

Fotózás közben jelen és a múlt.

A kiállítás kurátora, Kincses Károly fotómuzeológus nevezte fénykézműveseknek kollégáit. Ők azok a vírus fertőzöttek – fogalmazott – akik megszállottként bújnak el a sötétkamrában, hogy létrehozzanak sok-sok alkotást, un. analóg technikával. Ők azok, akik éveken át képesek polírozgatni az ezüst lemezeket, egyetlen fillér bevétel nélkül. Azok is ők, akik ha bárhol összefutnak, mint kórházi váróban szokás, beszélik meg, hogy e gyógyíthatatlan kór mely tüneteivel küzdenek éppen. Ők azok, akik a konyhapénzt ezüst nitrátra költik kenyér helyett…

Kép és szöveg: Dömsödi Teréz

Múlt és jelen találkozása.

A múzeum kiállítási anyagát nézve.

Megtelt zsúfolásig a galéria.

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.