Azokért, akik már az égi medencében pólóznak… Egy-egy gyertya égjen…
(„Ott a csend s nyugalom, itt a könny s fájdalom”.)
Halottak napján, amikor elmegyünk a temetőbe, hogy lerójuk tiszteletünket a nagy ELŐDÖK előtt, s merengve nézzük, amint a gyertyalángok árnyéka táncol a rideg sírok tetején, akkor értjük meg igazán, mi is az elmúlás. Nekünk, utódoknak pontosan ezért kötelességünk ápolni a hagyományokat, építenünk az örökséget, s kegyelettel emlékezni a kiváló vízilabdázóinkra, vezetőinkre, hogy emlékük ne merülhessen feledésbe, mert ahogyan az idézet is mondja: “Csak az hal meg, akit elfelejtenek”.
A szentesi pólósok nagy családja az eltelt évtizedek során számos sportolót és sportvezetőt veszített el, voltak közöttük, akik fiatalon “mentek el” és olyanok is, akik tisztes életkort éltek meg, de közös volt bennük, hogy életük könyvében a szentesi póló arany betűkkel volt megírva. Amikor RÓLUK beszélünk, a szívünkben, de főleg a lelkünkben “megszólalnak” az emlékek felejthetetlen képei. A nagyszerű EMBEREK előtt tisztelegjünk nevük felsorolásával. A nagy generáció sportolói, akik már az égi medencében játszanak: Wolf Károly, Kulcsár Tamás, Mikó József, dr. Rébeli Sz. József, Szabó Róbert, a fiatalabbak: Sipos Edit, Orosz Mihály, Bódi Ferenc, Szamosi László, Soós László, Rácz János, Ikládi András, Szabó Imre, Dömsödi Tamás, Tarr Szilveszter, Szilágyi Mihály, Kucsera Gábor, dr. Körrfy Kornél, Kádár II. József.
Ugyancsak tisztelegjünk azon pótolhatatlan sportvezetőink munkássága előtt is, akiknek a Klubot minden nehézség ellenére is sikerült életben tartaniuk, s ez által Szentes városának dicsőséget szerezni hazánkban s külföldön egyaránt: Nádai László, dr. Haraszti Ervin, dr. Rébeli Sz. József, id. Pengő László, Lengyel Károly, Bors Imre, dr. Matajsz Pál, Szabó János, Tonnesz Károly, id. Tóth László.
ŐK már nem hallják a napkelte muzsikáját, csak az uszoda moraját!
Béke poraikra.
Dr. Dömsödi József
“A Szentesi Vízisportért 2006 Alapítvány”elnöke