Az ünnep margójára
Az idén korán jelezte a boltokban a Mikulás, hogy megtölti a tiszta cipõket. Nagy izgalmat jelent ez a kicsiknek, de a gyermek lelkületû felnõtteknek is. Szívesen nézegetem én is a csoki Mikulásokat, vajon melyikkel tudok örömet szerezni, ha becsempészem családom és barátaim cipõjébe, játszva, és évrõl évre átélve a gyerekkor csodáját.
A Mikulás látogatása mindig advent idejére esik, segítve a kicsiknek kivárni karácsony érkezését. A felnõtteknek kicsit mást jelent, a készülõdést, a várakozást a nagy ünnepre, amikor Jézus megszületett. Vannak, akik egyszerûen a szeretet ünnepére készülnek, de legalább olyan lelkesen, mint a vallásos emberek.
Advent, napjainkban nincs adventi koszorú nélkül, amit karácsony elõtt negyedik vasárnapra kell elkészíteni, négy gyertyával, s ekkor meggyújtani az elsõt. Elõször a XIX. században készítettek koszorút advent alkalmából, aminek kör alakja, az örökkévalóságot jelképezte, és teszi napjainkban is. A négy gyertya hagyományos színe a lila és rózsaszín. Igaz, ma már nemcsak ebben a színekben díszítik a gyertyák az ünnep hírnõkét. Az enyémen is fehérek, amiket üveg angyalok õriznek, barátnõm ajándékaként díszítve a szobát, amelyik asztalán hirdeti az ünnep közeledtét. A lényeg megmaradt a legtöbb ember számára, akik el sem tudják képzelni az ünnepi készülõdést adventi koszorú nélkül. Ünnepélyesen gyújtva vasárnaponként egy-egy gyertyát szeretteik körében. A várakozás elsõ vasárnapja ebben az évben novemberre esett, jelezvén karácsony közeledtét. Ezt jelzik már a megszépült kirakatok, karácsonyi díszbe öltözve. Igaz, ez vásárlásra is csábít bennünket, remélem nem erõn felüli költekezésre, nem pénzen vásárolt ajándékokkal kifejezve szeretetünket. Jó lenne, ha a következõ heteket karácsonyig a hit, remény, szeretet és öröm hatná át, amit a gyertyák is jelképeznek. Napjainkban nagy szükség van a gyertyák meleg fényére és üzenetére.
Nincs jogom senki készülõdésébe beleszólni, mert ez magánügy. Inkább csak kérhetem, próbáljuk magvalósítani, hogy a szeretet vezéreljen bennünket, ami õszinte és érdek nélküli. Hiszen ez, ami mindent szebbé tesz, és úgy sokszorozza meg magát, ha minél többet adunk belõle.
Ilyennel találkozhatunk ritkán az év bármelyik napján is, udvarias viselkedéssel, egy õszinte mosollyal kísért köszönéssel, kis segítséggel, amikor nem is reméli az, akinek segítünk.
Apró kis dolgok ezek, de nélkülözhetetlenek mindkét fél számára. Érzésem szerint nemcsak adni jó, de kapni is, amikor érezzük, hogy az ajándékozó izgalommal készítette ajándékát az örömszerzés reményében, s látszik, valóban örömet akart szerezni. Nem az érték a fontos, lehet ez egy hír elmondása, aminek beteljesülésére a másik régóta vár, de lehet egy kis figyelmesség, egy telefonhívás. Idõseknek nagyon sokat jelent, ha nem hagyjuk egyedül, meghallgatjuk õket érdeklõdéssel, õk is ezt tették, amikor nekünk volt erre szükségünk.
A szeretet gyógyító ereje csodákra képes, de csak akkor hatásos, ha õszinte, szívbõl jövõ.
Szeretném, ha magától érthetõ lenne mindaz, amit leírtam sok embernek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek egyaránt. Bár advent van, de nemcsak ebben a négy hétben van szükségünk a szeretet erõsítõ és elfogadó erejére, hanem az év minden napján.
Egy nagyon kedves lelkésznõ ismerõsömtõl hallottam évekkel ezelõtt, szeretet adni annyit jelent, mint megerõsíteni a másikat az életbe vetett hitében. Tegyük ezt legalább most, a várakozás elõttünk álló napjaiban, heteiben – bár megtehetnénk az év ötvenkét hetében is. Karácsony már lengeti varázspálcáját, hogy minden szebb legyen, segítsünk neki!
Kívánok minden kedves olvasónak, szép karácsonyi ünnepet, de „Ne a hóban csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácsban, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony”
füredi zsuzsa