Kipihente magát a föld,
Homlokán, sarjad már a zöld.
Álmából ébred a határ,
Rügyeiket bontják a fák.
Újjászületik az élet,
Kelnek sorra a vetések.
Simogató langyos szellõ,
Zöldellik a kenyérerdõ.
Csöppke madárka csicsereg,
Kikelet, kikelet, kikelet.

Ez a bejegyzés 2016 02 20 15:02-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei, Verssarok. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.