Átgyalogolva az ötödik x-en, magam is alig hiszem el, hogy az utóbbi 25 évem csaknem teljes egészében errõl a lapról szólt. Persze volt ez is, az is közben, ahogy útkeresõhöz illik, de mindig a Városi Visszhang gyõzött. Ilyen év azonban ennyi bizonytalansággal, rejtéllyel, ismeretlennel, mint amit a 2016-os esztendõ sejtet, még egy sem.

Komolyan elgondolkodtam, mi segített át az elmúlt éveken. Szorgalom? Kitartás? Akaraterõ? Önfegyelem? Igen, ezek is. Ám ez mind nem biztos, hogy elég lett volna beton szilárdságú HIT nélkül. Úgy tûnik, ezután azonban minden eddiginél több hitre lesz szükség. Nem csak nekem, mindannyiunknak.
Az egyetlen Teremtõ Isten áldására tetteinkhez, gondolataink letisztulásához, mert hinnünk kell a védelmében. Az életigenlõ teremtésében. Abban a semmihez sem hasonlítható erõben, amellyel összekovácsolhatnánk végre a közösségeinket, s ami megtorpanthatja a határaink felé törtetõ fenyegetettséget. Mert ott is van ám hit! Erõsen más elõjelû, mint a miénk, de sokkal sziklaszilárdabb!
Azt kívánom minden kedves Olvasónak erre az évre, hogy legyen idõ megállni. Legyen idõ beszélgetni a gyermekekkel és unokákkal, egymással a mi pozitív elõjelû, életigenlõ Istenünkbe vetett hitünkrõl. Legyen mód elmondani, miért kell alma, dió vagy más gyümölcsfát ültetni. Miért jó harmóniában élni a természettel, veteményest gondozni és megtanulni, megtenni egy csomó mindent, amit eddig nem sikerült. Hinni és teremteni értékesebb, tartalmasabb életet. Minden nap isteni segítséggel intézni dolgainkat, és a nap végén megköszönni a tapasztalást. A jót és a rosszat is, mert abból tanulunk a legtöbbet. Hálát adni, ha nem gyûlölködtünk, ha nem kritizáltunk, ha nem irigykedtünk, ha nem féltünk, nem szorongtunk, és nem voltunk kishitûek, ám becsülettel megtettük a napra szánt dolgunkat. Így leszünk képesek méltó módon óvni a gyengébbeket, ápolni a betegeinket, tartani szeretteinkben a reményt.
Igen, nagy beteg az életterünk is. Nincs más választás, mint HINNI a gyökereinket adó egyetlen teremtõ erõben és megengedni a megnyilatkozásait, amit csak nekünk, a mi élethelyzetünkre küld. Ez a felemelkedés, a jövõt teremtõ sziklaszilárd hitünk lehet egyetlen kapaszkodónk, bátorságunk elhinni, hogy lesz holnapután.

Dömsödi Teréz

Fotó Dömsödi Teréz: Széchenyi liget 2010 részlet.

Ez a bejegyzés 2016 01 14 13:50-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.