Volt egyszer sok biztos munkahely – Emlékképek a háziiparról

Répa Antalné (balról) a saját maga által egykor készített perzsa szőnyeget mutatja. Fotó 2012 DM.A Szentesi Háziipari Szövetkezet 1952-ben kezdte meg tevékenységét. Tavaly, a 60. évforduló kapcsán a Kiséri Napok keretében a Mosolygósabb Régióért Egyesület találkozót kezdeményezett azzal a céllal, hogy a cég egykori munkatársai újra felidézhessék a régi emlékeket, megmutathassák azokat az értékeket, amelyek több száz dolgozó megélhetését jelentették a térségben.

A rendszerváltásig hatékonyan és sikeresen mûködõ cég egyik legrégebbi dolgozója Répa Antalné Margitka (képen balról) 1959-ben került a háziiparhoz. Örömmel nyugtázta, hogy az akkori munkatársak közül sokan, Kõszegi Anna, Dimák Józsefné, Kenyeres Jánosné, Tirpák Éva, Szabó Teréz… még közöttünk lehetnek, és többen el is tudtak jönni a találkozóra.
Margitka a perzsaszõnyeg szövõ részlegen kezdett dolgozni, mint említette, Király Angyalka tanította be számára ezt a tevékenységet. Így emlékezett vissza:
– Akkor 400 Ft volt a havi fizetésem, erre jött még 200 Ft a teljesítményem után. Mivel kézzel készítettük a szõnyegeket, csomó számra kaptuk a fizetést. Én napi 8 óra alatt 8000 csomót is be tudtam rakni, néhányan tudtuk ezt megcsinálni. A többiek inkább 6000 csomó körüli teljesítményt értek el. 7-8-an perzsáztunk általában. Én nagyon megszerettem ezt a munkát.
Margitka arról is beszélt, hogy általában 40 x 70 centiméteres szõnyegeket készítettek, ám a legnagyobb méretek sem haladták meg a 2 x 3 métert. A kézzel végzett munkának akkor is megvolt az ára, az elkészült darabok értékesítése sem volt egyszerû.
– Akkoriban még nem volt a cégnek autója. A  szovjet piacra dolgoztunk, az árut elõbb Békéscsabára kellett átjuttatni. Ehhez vonatra adtuk egyik nap, majd a másik nap utána mentem, hogy kiváltsam a szállítmányt. Azután gondoskodni kellett az átrakodásról is.
A szovjet piac megszûnésével és a gépi perzsa szövés bevezetésével ez a tevékenység is megszûnt. Margitka ezután egy darabig a kesztyû és hálószövõ részlegen dolgozott, majd nemsokára ennek is vége lett. Majd a cég mechanikai részlegén folytatta a munkát adminisztratív munkakörben. Innen ment nyugdíjba 1985-ben.
Lánya igen fiatalon került a céghez, és azóta is, immár a jogutód – még ma is 53 fõt foglalkoztató – munkáltató alkalmazásában áll.      
 
Dömsödi Teréz
(Fotó: Dömsödi Mihály)

Egy hozzászólás “Volt egyszer sok biztos munkahely – Emlékképek a háziiparról” bejegyzésre

  1. Dömsödi Teréz:

    Az idei második találkozó küszöbén még biztosan vannak, akik nem értesülhettek arról, hogy a cég egykori dolgozóinak találkozóját szervezzük. Szeretnénk ezt tenni jövõre is, a találkozás változatos lehetõségeiben gondolkodva kérem mindazokat az egykori munkatársakat, telephelytõl függetlenül, akik csatlakoznának a találkozók résztvevõihez, keressenek meg a 06-20/9837-226-os telefonszámon.

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.