Mesemondó verseny
Szentesen a Deák Ferenc Általános Iskola Damjanich János Tagiskolájában november 16-án nagy volt az igazlom. A megye legügyesebb mesemondói találkoztak, akik már bizonyították ügyességüket és mese szeretetüket.
Ünneplõbe öltözött iskola várta a tanító nénikkel, az ott tanuló gyerekekkel a versenyzõket és kísérõiket. Kedves kis batyuba rejtve találták meg a sorszámot a mesélõk. Külön volt az elsõ és második külön, a harmadik és negyedik osztály.
Mindkét csoportban nagy örömünkre sok szép mesét hallottunk, csodálatos elõadásban. Meséltek a szemek, a kedves arcocskák, természetes mozdulatokkal a kezek és lábak. Közben szabályosan képzett, szép szöveget hallottunk. Élvezték a mesélést a gyerekek. Örömmel és jogos büszkeséggel hallgatták a kísérõk a bûbájos “mûvészpalántákat”.
A zsûrinek valóban nehéz dolga volt, mert jól felkészülve jöttek a gyerekek, betartva a versenykiírást. Miközben a zsûri döntött, addig a résztvevõk finom uzsonnát kaptak. Nem írok a helyezésekrõl, mert nem szeretnék sebeket okozni, hiszen ott és akkor az eredményhirdetésen is eltört a mécses a kicsiknél, mert nem õk nyertek. Holott õk már nyertesek! Talán egy életre megszerették a mesét, tudnak örömet szerezni csodaszép mesélésükkel, felnõttnek, s gyereknek egyaránt.
Nagyon remélem, jövõre már tizenegyedszerre találkoznak újból a mesét mondani szeretõ és tudó kislányok és fiúk, valamint az õket örömmel hallgató felnõttek. Szerencsésnek érzem magam, hogy ott lehettem ezen az emlékezetes, szép délutánon az iskolában.
Köszönöm a versenyzõk nevében is a szervezõk munkáját, akik még arra is gondoltak, hogy egy közös játékkal, ami természetesen a meséhez kapcsolódott, oldják a versenyzõk izgalmát, figyelve arra, hogy mindenki kapjon egy kis plusz meglepetést is.
Bízom az alsós munkaközösség lelkesedésében, hogy 2007-ben lesz ilyen szívet melengetõ délután a “szentesi Damóban”.
Füredi Zsuzsa
drámapedagógus