Ma reggel 6 óra után még az orromat se dugtam ki, gondoltam, minél később győződöm meg arról, mennyire hideg van, annál jobb. Épp az ágyamat rendezgettem össze, amikor megakadt a szemem a takarón egy pici gömböcskén.
Modern, ám mégis klasszikus. Az egész világon emberek milliói lehettek részesei az élménynek, amint Munkácsy Mihály, a sajnos rövid életet élt, nehéz sorsú festő géniusz mintegy száz alkotása vált Havasi szerzemények illusztrációjává. Különleges találkozás, sajátos tárlatvezetés, emlékezés, tisztelgés. Alkotássorozatával Havasi Balázs missziót is teljesít, hiszen a festményeken keresztül hiteles képet mutat meg a magyar társadalom 1800-as évek végi helyzetéről. A szerzemények és képek tökéletes összhangban vannak, nézzünk erre példát:
A 11. lapistói Lepényváró Fesztiválon július 28-án Dömsödi Mihályné önkormányzati képviselő nyitotta meg Négyesi Jánosné Éva néni ny. tanárnő hobbi fotóiból, festményeiból nyílt kiállítást. Ezúton adjuk közre a megnyitó sorait:
Tövisháti Hunor, a fiatal rapper alig valamivel több, mint négy perces videójában öt Petőfi Sándor költeményt rappel végig, egyes versszakokat többször is. Nem kis figyelem kellett részemről ahhoz, hogy szétválogassam a verseket.
Többen már sokszor emlegették, s most újra ezt teszik, feledésbe ne merüljön, hogy még megvan a hajdani Tóth József Színházunk bejárati kapuja. Bár már nagyon megkopott, azonban még jól mutatja, mennyire illeszkedett a korabeli épület hangulatába, küllemébe.
Egy évtizede éppen, hogy beleszerelmesedtem drága anyaföldünk termőerejébe. Annyi szépséget és nyugalmat ad a növényekkel bíbelődni, hogy folyamatosan rá kell jönnöm, még legalább kétszer annyi idő kellene, mint amennyit erre tudok fordítani.
Régi vágyam teljesült vasárnap, amikor megnézhettem a Madách Színház bemutatóját. Andrew Lloyd Webber zenéje azonnal magával ragadott, amikor először meghallottam, ám a történet mindez idáig hézagos volt számomra.
Szépen beszélni és írni, magyarul, csodálatos elhivatottság. Ezzel az igénnyel élni, valóságos ajándék. Becsülni és megbecsülni ezt az örökséget, amit nyelvünk ad számunkra, több volna, mint kötelességünk. Ma még a felelősségét nyelvünk használatának és csodálatos kifejezőkészségének sokan érezzük át. Igen ám, de mi lesz holnap?