‘Napló’ kategória archívum

Terézke-blog 9: Az Operaház Fantomja

2018 06 16

Régi vágyam teljesült vasárnap, amikor megnézhettem a Madách Színház bemutatóját. Andrew Lloyd Webber zenéje azonnal magával ragadott, amikor először meghallottam, ám a történet mindez idáig hézagos volt számomra.

(tovább…)

Terézke-blog 8: Édes anyanyelvünk a mi igazi csodánk!

2018 05 22

Szépen beszélni és írni, magyarul, csodálatos elhivatottság. Ezzel az igénnyel élni, valóságos ajándék. Becsülni és megbecsülni ezt az örökséget, amit nyelvünk ad számunkra, több volna, mint kötelességünk. Ma még a felelősségét nyelvünk használatának és csodálatos kifejezőkészségének sokan érezzük át. Igen ám, de mi lesz holnap?

(tovább…)

Terézke-blog 7: Sörcsapda?

2018 05 16

Emlékszem, tavaly hányszor panaszkodtam anyukámnak, hogy a kettes kert mennyire népszerű a spanyol csigák körében. A kártételük is drámai volt sokszor. Anyukám teljes nyugalommal, s főleg örömmel állapította meg, hogy az ő kertjében elvétve talál egyet-egyet. Bezzeg az idén…

(tovább…)

Terézke-blog 6: Spenótleves

2018 05 10

Az egyik árvácskás cserépben kihajtott egy szál spenót. Örök titok marad, hogy a kerti földdel, vagy az árvácskatővel került a cserépbe, lényeg az, hogy növekedése már nem volt tetszetős a szememnek, úgyhogy kivettem. Gondoltam, ha már ilyen szépen kifejlődött, megeszem, bár nem vagyok túlságosan főzelék párti, sajnos. Éppen ezért támadt fel bennem a reform gondolat: legyen leves belőle.

(tovább…)

Terézke-blog 5: Anyák napjára

2018 05 06

Sajnos már nem adhatom át szeretetvirágaimat úgy, mint eddig minden évben, ám pontosan emlékszem, hogyan történtek az első felköszöntések, egészen onnantól kezdte, ahogy tudatosodott bennem ez a nap, Anyák napja. Elsős, másodikos koromban a “kreativitásomra” kellett hagyatkoznom, később azonban már tudatosan készültem erre a napra ugyanúgy, mint a család más jeles napjára.

(tovább…)

Terézke-blog 4: Utazás

2018 05 03

Amikor az ember tömegközlekedéssel utazik, végtelen szabadsága arra korlátozódik, hogy gyönyörködjön a tájban, vagy legalábbis elmerüljön benne. Különösen igaz ez akkor, ha hosszabb ideje nem járt már azon a vidéken.

(tovább…)

Terézke-blog 3: Boldogság, s ami mögötte van

2018 05 02

Ma reggel volt egy apró elintéznivalóm az orvosi rendelőben. Amint a váróban várakoztam, egy idős úr szólított meg: “Nagyon izgulok, 85 éves leszek, s remélem, megkapom még a jogosítványt!” Majd említést tett arról, hogy a testvére, aki pár évvel idősebb nála, a közelmúltban hunyt el, életében orvos nem sokat látta. Majd mondott még pár dolgot, s végül büszkén közölte: a fia még nincs 20 éves… Persze, ő pontosan mondta, hogy mennyi, de ez most nem is lényeges.

(tovább…)

Terézke-blog 2: Május elseje anno

2018 05 01

Életem harmadik május elsejei felvonulására készültem, a hetvenes évek elejét írtuk. Az előző ünnepen nagyon jól éreztem magam, gondoltam, most is így lesz. Április 30-án délután, égve a felvonulás lázában, beosztottam a teljes tanyasi állatállományt felvonulni. Ami csak élt, még a fák is, fontos szereposztáshoz jutottak. Nem beszélve a játékaimról, és más élettelen tárgyakról, mindent előszedtem, amit csak tudtam, hogy felverjem a kis tanya csendjét, minél nagyobb ricsajt csapjak. Közben énekelgettem az ilyenkor szokásos nótákat, már ami bemászott a fülembe és ott ragadt, mert a zene, a dallam már akkor is belém tapadt, mint a közönséges galaj a kukoricaföldön a ruhámba.

(tovább…)