Vedd elő palettád, vedd öreg természet,
színeidből keverd először a zöldet.
Keverd ki színének minden árnyalatját,
találd akár fűzöld, vagy méregzöld voltát.

(tovább…)

Őrizzük kincseinket!    
(Kátai Feri bácsira emlékezve)
Aki írni születik, annak írnia kell
akkor is, ha tenyerét ásó, kalapács sebzi,
nyakát húzza a kubikos talicska istrángja,
az a kövek és szavak rabszolgája, s a míves
generációk életben tartója örök időkre.

(tovább…)

Fagy csikordul, hullik a hó,
Táncba hív a muzsikaszó.
Szilveszteri bolondságok,
Bőségtálban finomságok.

(tovább…)

Csupa szürke, sárga és fekete,
ahogy lassan csendesül a város,
ahogy a nap megint megpihen,
tétován, mélán és hidegen…

(tovább…)

Ahogy éveid múlnak, az emlékek fakulnak.
Soha nem tudhatod, mit is hoz a holnap.
Lehetsz magányos tölgy, bölcsen a hegytetőn,
lehetsz sudár fenyő, ég felé révedőn.

(tovább…)

Miért támad fel mindig a szél
szétszórt szavakat tépni meg?
A károgó varjak hangját
vajon ki érti meg?

(tovább…)

Őszi szellő dúdol,
Port kavar a légbe,
Elszálltak a fecskék,
Melegebb vidékre.

(tovább…)

Arany színű pávatollak
hevertek ott a fák alatt,
a dónáti kiserdő mélyén,
hol a nyár hűs maradt.

(tovább…)