Fagy csikordul, hullik a hó,
Táncba hív a muzsikaszó.
Szilveszteri bolondságok,
Bőségtálban finomságok.

(tovább…)

Csupa szürke, sárga és fekete,
ahogy lassan csendesül a város,
ahogy a nap megint megpihen,
tétován, mélán és hidegen…

(tovább…)

Ahogy éveid múlnak, az emlékek fakulnak.
Soha nem tudhatod, mit is hoz a holnap.
Lehetsz magányos tölgy, bölcsen a hegytetőn,
lehetsz sudár fenyő, ég felé révedőn.

(tovább…)

Miért támad fel mindig a szél
szétszórt szavakat tépni meg?
A károgó varjak hangját
vajon ki érti meg?

(tovább…)

Őszi szellő dúdol,
Port kavar a légbe,
Elszálltak a fecskék,
Melegebb vidékre.

(tovább…)

Arany színű pávatollak
hevertek ott a fák alatt,
a dónáti kiserdő mélyén,
hol a nyár hűs maradt.

(tovább…)

Kipihente magát a föld,
Homlokán, sarjad már a zöld.
Álmából ébred a határ,
Rügyeiket bontják a fák.
Újjászületik az élet,
Kelnek sorra a vetések.
Simogató langyos szellõ,
Zöldellik a kenyérerdõ.
Csöppke madárka csicsereg,
Kikelet, kikelet, kikelet.

Azért leszáll a sötétség, szinte fáj.
Közben valakit vársz, de hiába,
nem jön senki már.

(tovább…)